PEDAGÓGUSNAPI KÖSZÖNTŐ

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Pedagógusok, nevelésben, oktatásban dolgozók!

 

Ismeretes, hogy a nevelés fogalmát, a jobbító, előremutatóan fejlesztő és többletet nyújtó, az egyén életét pozitív irányban elmozdító tevékenységekkel kapcsolatosan használjuk.

Némiképpen sarkítva azt mondhatjuk, hogy a nevelés csak abban az esetben elfogadható, ha mindig azt teszi, amiből jó származik, ami előnyös a növendéknek, ami alapvető érdekeinek megfelel, és ami ugyanakkor hasznos a társadalomnak is. Amennyiben valamilyen hatásgyakorló tevékenység nem így jár el, azt nem lehet tényleges nevelésnek nevezni.

 

A nevelés, mint a személyiségfejlesztés, alapoz a nevelt aktív, cselekvő és tudatos közreműködésére, de ugyanakkor a közösség (társadalom) segítő, adekvát feltételeket biztosító, valamint a helyes irányú nevelődést favorizáló viszonyulására is.  Az a személyiségalakító tevékenység, amely mindezeket nem teljesíti vagy nem ezek szellemében zajlik le semmiképpen nem tekinthető nevelésnek.

Bár normális körülmények között elfogadhatatlanok, erkölcsileg elitélendők, mégis léteznek, olykor felbukkannak negatív irányultságú személyiségformáló, neveléshez hasonlító pedagógiai tevékenységek is, amelyeket akár tudatosan, akár rossz szokás vagy rutin alapján, akár pedig negatív célok érdekében gyakorolnak az egyes nevelők vagy nevelési rendszerek.

Tény, hogy ma már nemcsak a szó szoros értelmében vett, mindenféle jót, hasznosat, lényegest, igazat és hitelest átörökítő nevelésről, pozitív értékekre alapozó és irányuló szervezett, rendszeres és céltudatos pedagógiai tevékenységről beszélhetünk, hanem úgynevezett negatív vagy ellen-nevelésről is.

Melyek a legjellegzetesebb negatív értéktartalmú, neveléshez többé-kevésbé hasonlító, de mindenképpen elvetendő befolyásolási, formálási és hatásgyakorlási formák?

 

 

Ilyen az…

Az idomítás, A félrenevelés vagy az egyoldalú nevelés, A manipuláció, A fanatizálás, A züllesztés vagy a rosszra nevelés, A propaganda, és A nem nevelés.

 

Mikor beszélhetünk idomításról?

E fogalom mindenekelőtt az állatok tanítására vonatkozik, s célja egyes örökletes ösztönszerű hajlamok, illetve vele született feltétlen reflexek alapján valamilyen feltételes válaszok, úgynevezett beidegződések kialakítása meghatározott ingerek hatására. (pl. Pavlovi reflex)

Nyilvánvaló, hogy ez az eljárás az ember esetében elfogadhatatlan, mert kizárja a növendék tudatosságát, megértését, beleegyezését, s csupán a mechanikus  reakciók kialakítására helyezi a hangsúlyt. Az ember esetében az idomításban megtestesülő torz és mechanikus nevelési forma az engedelmes, kritikátlan, szolgalelkű egyének kinevelését tűzi ki célul. Valamilyen okok miatt az „idomító” nevelők a gyermekből olyan lényt akarnak kialakítani, aki szinte gépiesen, a körülmények tudatos felmérésének hiányában, úgymond gondolkodás nélkül, csupán a merev beidegződések alapján és nem tudatosan cselekedik. A nevelés és idomítás közötti  lényeges különbség, hogy míg a nevelés öntudatos személyiségnek a kiformálására irányul,  addig az idomításnak a célba vett eredménye a feltétlen megkötöttségnek, a tudatlanságnak állapota. Olyan rendellenes nevelésről van tehát szó, amely feltétlen alárendelésre épül, szinte kizárólag utasításokat (parancsokat), valamint mereven adagolt és nem racionalizált ingereket (voltaképpen jutalmakat, de mindenekelőtt szankciókat) alkalmaz, s kizárja a gyermek cselekvő, elmélkedő, alkotó és szabad hozzájárulását a saját fejlődésében. 

Az idomítás alapvető és szinte kizárólagos eszköze az úgynevezett kondicionálás, továbbá a kényszerítés, a büntetés, a negatív megerősítés.

Ezek szerint az a nevelő idomít, aki túl merev elvárásrendszert alkalmaz, aki követelmény-támasztásában  rugalmatlan, s nem veszi figyelembe sem a gyermek sajátosságrendszerét, sem a nevelés alapvető elveit, sem pedig a nevelési szituáció sajátságos elemeit.

Amikor azonban a nevelési folyamat túlnyomó része kizárólagosan a kondicionálásra alapul (s ennek következtében  a viselkedés nem tud ténylegesen függetlenedni a külső kontrolltól, illetve a külső normák nem válnak belső meggyőződésekké), akkor már minden bizonnyal tényleges idomításról, egyfajta dreszúrapedagógiáról  van szó, ami nyilván ma már elfogadhatatlan.
A félrenevelés vagy az egyoldalú nevelés.

Akaratlagos vagy nem szándékos középúttévesztés, illetve jelentős károsodásokat okozó arányvesztés a nevelésben, voltaképpen a nevelési eljárások, módszerek, eszközök, ingerhatások, attitűdök, stílusok és magatartások megválasztásában. Lényege abban áll, hogy a nevelő egyes nevelési tényezőket, valamilyen nevelési feladatokat vagy adott pedagógiai hatásokat túl- vagy aláértékel, amennyiben túlzottan nagy, vagy ellenkezőleg, elfogadhatatlanul kis hangsúlyt fektet azokra.

A manipuláció.

A pedagógia területén lejátszódó manipuláció a tanár-diák közötti vertikális függőségi viszony síkján játszódik le, a hatalommal való visszaélés, az önkényeskedés, a túlzott le- vagy felértékelés, a szigorú és merev követelményrendszer segítségével. A manipuláló pedagógus mindig félrevezet, bizonygat, kecsegtet, rábeszéléssel próbálkozik, a gyermek érdekeit a saját belátása szerint értelmezi, eszközként kezeli a gyermeket, annak egyes törekvéseit pedagógiai szándékának megfelelően kihasználja, kiszolgáltatott helyzetbe hozza és visszaél bizalmával, jóhiszeműségével, nyitottságával, befolyásolhatóságával.

A fanatizálás.

Ez a negatív értéktartalmú pedagógiai hatásgyakorlás helytelen, túlzottan felfokozott érzelmi viszonyulásokat és megszállottságot óhajt kialakítani a neveltekben. Egyfelől  mértéktelen pozitív érzelmeket és elfogultságot akar kelteni mindaz iránt, ami a „saját”-hoz vagy ami a „miénk” kategóriájába tartozik, másfelől pedig értelmetlen elutasítást, gyűlöletet és ellenszenvet próbál szítani a „mással” vagy „idegennel” szemben (legyen az akár vallás vagy világfelfogás, akár etnikum vagy nyelv, akár pedig kultúra vagy tradíció.

 

A züllesztés vagy a rosszra nevelés.

A züllesztés nem egyéb, mint célirányos bűnözővé nevelés, hisz a távlati cél tolvajok, betörők, gyilkosok vagy terroristák nevelése. Ezt a fajta pedagógiai tevékenységet minden bizonnyal nem lehet nevelésnek nevezni, mert itt egyrészt a formálás tartalma és egész szándéka erkölcsileg hibás, másrészt a fejlesztési cél negatív irányultságú, hisz destruktív életvezetésre készít fel.

A propaganda.

A nevelés terén a propaganda lényege olyan eszmék, tételek, nézetek vagy elméletek érvelés alapú terjesztése és népszerűsítése a diákok körében, amelyek nem hitelesek, amelyek igazságtartalma nem igazán ellenőrzött, illetve amelyek teljes mértékben nem bizonyítottak.

A nem nevelés.

Az irányzat abból az elképzelésből indul ki, mely szerint a nevelés kárt okoz, a gyermekeket kihasználja, emberellenes és elnyomó cselekvéseket szervez meg, rákényszeríti a gyermekekre a nevelők értékeit és érdekeit, legitimálja a nevelők és növendékek, illetve a felnőttek és gyermekek közötti hierarchikus viszonyokat.

 

Tisztelt Ünnepeltek!

Általánosan is azt állapíthatjuk meg, hogy az alapvető szociális normákkal szembeforduló, a társadalom fenntartására és fejlődésére vonatkozó érdekektől eltekintő, az egyén szabadságjogait és méltóságát sértő, létét nehezítő, a társas együttélésre káros, a nem demokratikus vagy antihumánus emberfejlesztő, negatív fejleményeket eredményező tevékenységet  nem lehet a szó szoros értelmében vett nevelésnek felfogni, jóllehet  az belső mechanizmusaiban, egyes módszereiben vagy hatásgyakorló technikáiban nagy mértékben hasonlít a nevelésre.

Nem számítható tényleges nevelésnek az olyan hatásgyakorlás sem, amely becsap, megtéveszt, rászed vagy rossz irányt mutat, amely zsarol, negatív értékeket közvetít, silány dolgokat nyújt vagy káros következményeket von maga után, amely végül is nem előmozdít, hanem visszahúz, s elfogadhatatlan gondolkodási módokat, etikailag rossz és a szociális konvenciókat semmibe vevő viselkedési formákat, helytelen szokásokat, aktivitásformákat vagy attitűdöket örökít át.

 

Tisztelt Ünnepeltek!

 

Tudom, hogy Pedagógusnap alkalmából nem egy ilyen köszöntést vártak tőlem.

De nem tudom megtagadni pedagógus mivoltomat. Fontosnak tartom, hogy a Leveleki nevelési és oktatási intézményekbe járó gyermekeink a legjobb nevelést és oktatást kapják.

Fontosnak tartom, hogy az intézményeinkben dolgozók mindig a gyermekeink érdekeit tartsák szem előtt. Neveljék, valóban neveljék gyermekinket.

 

Tisztelt Ünnepeltek!

 

Magam és Levelek Nagyközség Önkormányzatának képviselő-testülete nevében köszöntöm Önöket Pedagógusnap alkalmából. Köszönöm egész évi munkájukat, mindazt, amit ebben a tanévben és a korábbi tanévekben gyermekeinkért tettek.

A nyári tanítási szünet idejére mindenkinek kellemes pihenést, feltöltődést kívánok!

Hírek

Aktuális hírek